INTEGRÁCIÓS ÉS INKLUZIV NEVELÉS
Az integrációs és az inkluzív nevelés természetes velejárója a differenciálás. Ez olyan nézet, szemlélet tevékenységrendszer elfogadását jelenti, mely foglalkozásszerzés és módszertani megújulást kíván.
Meglátásunk szerint csak differenciált foglalkozásszervezéssel képzelhető el az, hogy a gyerekek az óvodába bekerülve saját képességeinek optimális kifejezéséhez lehetőséget kapjon.
Ehhez az intézmény egész életét úgy kell szervezni, hogy ennek az alapelvnek eleget tudjunk tenni. Feladatunk, hogy egy időben más-más tevékenységeke végezhessenek, és más-más segítséget kaphassanak a különböző képességű gyerekek. Fontos ne csak a különböző képességű, de a különböző szociális helyzetéből érkező gyerekek is megfelelő pedagógiai támogatást kapjanak. Előítélet mentesség, tolerancia, a másság elfogadása a szükséges nevelői attitűd, melyet gyermekeink felé is közvetítünk, hiszen ha a gyermek hosszabb ideig negatív előítéletnek van kitéve a személyisége részévé válik a negatív énkép.
Elvünk pedig a harmónikus személyiségfejlesztés. Ehhez minden gyermek számára legyen sajátos nevelésű igényű, halmozottan hátrányos helyzetű, vagy ép szociokulturális környezetből érkező szüksége van arra, hogy a számára fontos személyektől figyelmet, támogatást kapjon, és megfelelő elvárást támasszanak vele szemben.
Ezen keresztül tanulják meg, hogy bízzanak másokban, legyenek elfogadóak, toleránsak.
Nevelési alapvetések:
– A gyermekhez forduló nevelői attitűd;
A jól működő társadalom csak a másság elfogadása, a tolerancia révén működhet.
Erre orientálható a gyermek, ha a nevelőinél is hasonló attitűdöt tapasztalhat.
– A gyermekek sokoldalú megismerése.
A gyermek megismerésének alapja a megfigyelés és fejlesztéséhez alapvető a differenciáló
nevelés. A megismerés a pszihológiai, pedagógiai és életkori sajátosságok ismerete jelenti, de
az egész egyediségét a képességeinek, a szükségleteinek a megismerését, a sajátos nevelési igény és a hátrányos helyzetének tényének ismeretét.
Legyen az óvónő tisztába a gyermek fejlettségével és ismerje az együtt
nevelés során felmerülő sajátosságokra a megoldási módokat.
– A sajátos nevelésű igényű gyermekek integrálása.
A sajátos nevelésű gyermek is teljes értékű ember. Az óvodánknak olyan óvodai környezetet
kell kialakítani, ahol a másság felé fordulás mindenki számára természetessé válik.
Az óvodapedagógusok a szükséges szakemberekkel együttműködve nevelik a gyermekeket a
mindennapok során. A szakemberekkel való együttműködéssel biztosítjuk a gyermekek
fejlődéséhez szükséges feltételeket.
– Integráció, inklúzió
A nevelőmunkánk során gyermekeink tapasztalati úton megértik és tisztelik a másságot, már gyermekként felkészülnek a társadalmi gyakorlatra. A befogadás partnerségen alapuló attitűd által valósítja meg a diszkrimináció mentességet. Nevelésünk során olyan érzelmileg érett gyermekeket nevelünk, akik felkészültek a mássággal való találkozásra.
– Játék, érzelmi, erkölcsi nevelés
Ennek helyét, szerepét egységként kezeljük, mely nevelés során eligazodást adunk a gyermekek és a családok számára a következetes megalapozott ám rugalmas szokásrendszer kialakításában, segítséget nyújtunk, hogy a szűkebb és tágabb környezetben az emberi érintkezés alapvető szabályait elsajátíthassák. A szokásrendszeren és az együtt élesből fakadó interakciókon keresztül fejlődik a normarendszere, amely a további fejlődési szakasznak az iskoláskornak az alapja és egyben a felnőtté válás alapja is.
– Egyéni fejlesztési tervek.
Az egyéni fejlesztési tervekhez meghatározó a gyermekek mérése során megismert képesség szint, pedagógiai diagnózisok. A fejlesztési terv az integráltan nevelők esetében elengedhetetlen, hiszen tudatos rendszeres eljárásokat leíró fejlesztési tervezet.
– Egyéni képességekhez igazodó foglalkozás, szervezési formák.
Szervezeti kereteink a cselekvéses, differenciáló és kooperációs tanulásszervezés, egyéni, páros, csoportos munka.
Az óvodában a gyermek cselekvéseken keresztül sajátít el tudást, ismeretet, majd képes alkalmazni képességei, késségei által. Ezért fontos a játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás, hiszen az óvodai tanulás útja csak ez lehet.
Ehhez a tevékenységalapú helyi nevelési program kínálja a legjobb megvalósítási lehetőséget. Párhuzamosan szervezzük a tevékenységeinket annak érdekében, hogy az eltérő ismeretekkel,
adottságokkal rendelkező gyerekek sikerélményhez jussanak, megfelelő leterheltséget biztosítsunk számukra a megfelelő segítségadás mellett.
Az óvodapedagógus megteremti annak lehetőségét, hogy a gyermek tevékenységen keresztül élményeket szerezhessen, felkelti, és ébren tartja benne a vágyat a környező világ megismerése, a tanulás örömének átélésére.
– Nyitottság és együttműködések
Az együttnevelő intézménynek a kapcsolatrendszere kialakításában is elöl kell, hogy járjon abban, hogy elfogadhassa a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelésű igényű gyerekeket, eloszlasson tévhiteket és félelmeket. Az intézményünk nyitottsága, a segítő kapcsolatok építése fontos az eredményes munka és működés érdekében. Biztosítjuk az esélyegyenlőséget a különböző szociális helyzetű és képességű gyermekeink számára.
Nevelésünk célünk a családokkal való együttműködés, hogy segítse gyermekét beilleszkedni az
óvodai közösségbe.
Óvodai nevelésünk egésze a kompetens személyiség alakítására és a komplex fejlesztésére törekszik. Folyamataink során megalapozzuk az egész életen át tartó tanulást, úgy, hogy figyelembe vesszük az óvodáskori gyermek életkori sajátosságait, főbb tevékenységi köreit.